ny
főként munkakutyaként használták, s leginkább a szegény
munkáscsaládok körében volt közkedvelt. Az észak-angliai
munkások tenyésztették ki, és apró méretének célja volt. 
Már a XI. században törvény volt arra, hogy a földművesek és munkások nemcsak nem vadászhatnak, de nem is tarthatnak 18 cm-nél nagyobb méretű kutyát.Ezt a pici ebet kellett hát megalkotni, amely főleg patkányfogásra, olykor kisebb vadak elejtésére is tökéletesen alkalmas volt, például rókára, nyúlra és borzra vadásztak velük. Kialakításában szerepe volt a dandie dinmont terriernek, a skye terriernek, de a skóciai bányászok paisley terrierének is. Aztán a tengerészek jóvoltából a máltai selyemkutya is szerephez jutott a tökéletesítésben.
Önálló fajtaként 1898 óta tartják számon. Persze vidám s igencsak tetszetős külleme miatt előbb-utóbb felfigyelt rá a gazdagabb réteg is, így 1900-tól népszerűsége rohamos gyorsasággal növekedni kezdett.